II.

Üdv!

Ami most leginkább leköti a gondolataim nagyrészét az az, hogy hogyan fogok munkát találni. A suli, amibe jártam egy vendéglátóipari szakközépiskola, csak mint rájöttem : a vendéglátás nem nekem való. Egy adott szakmával kezdtema suliban 2010. szeptemberében, ami nem nagyon jött be. A gyakszis helyemen nem igazán a szakmával kapcsolatos dolgokat kellett csinálnom így nem nagyon lett “gyakorlatom”. A szintvizsgámat össze szenvedtem egy kettesre, ami nagyon rossz érzés volt. Tetszett a szakma de aztán szépen lassan megutáltam amiatt, hogy csak kihasználtak és nem tudtam benne érvényesülni. 2 év után osztályt váltottam, hogy érettségizhessek. Beültem az 1-2 évvel fiatalabbak közé és azt sem tudtam hol vagyok. Mit keresek én itt? – kérdeztem magamtól. Az 1-2 év kor különbség nem sok, csak néha tűnt annak. De alapból nem amiatt nem volt jó az osztály, hanem amiatt, ami mindenhol tönkre teszi a közösségeket: a kétszínűség. Legyen az munkahely, iskola vagy bármi. Szinte mindenhol ott van… Sosem értettem az olyan embereket, akik mindenkit kibeszélnek. Nem szereted, ne törődj vele. De nem, ehelyett bántani kell. Az ilyen embereknek pont jó az ask.fm, ahol aztán nagyon vagányan odaírhatjuk a bajunkat, mert mi aztán nagyon tudunk. Igaz is – csakhogy név nélkül. Nagy arc kell hozzá, tényleg. Engem is megtaláltak ilyenek azon a minőségi oldalon. Bár 2 perc után tudtam, hogy ki az… Egy olyan ember, aki utána jó pofázott. Ne már, emberek… Akkor legalább ne kedveskedjünk utána élőben az illetővel. 

Munkakereséstől eljutottam az ask.fm névtelen oltogatóihoz. A lényeg, hogy keresés folyamatban.

Ja! Még annyi a gyakorlatos témához, hogy Ti ne engedjétek kihasználni magatokat!

NB.(tiszta Gossip Girl feeling)